VAD FRUTTIK – KEMIKÁLIÁK DALSZÖVEG (LYRICS)

“Kemikáliák”

Tessék vedd be a gyógyszereid,
a kéktől elalszol, a sárga mosolyra derít.
Örökölt probléma,
az álmatlanság és a depressziós véna.
Nekem apám adta tovább,
kis ajándékként a saját génjein át.
És megnyomorgatott,
a nélkülözés, az alkohol, ‘s a drog.
De mondom, nincs semmi baj,
csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj.
Asszem jól vagyok,
a testem virul, a lelkem kicsit halott.
Kínzó belső görcsök,
glórikus fényben.
Enyhül a szorongás, csak
kapkodd be szépen.
A gyógyszer a védelem,
ha jön a halálfélelem.
A gyógyszer a védelem,
ha jön a halálfélelem.
Jön a halálfélelem!
Jön a halálfélelem!
Jön a halálfélelem!
Jön a halálfélelem!
Nincs semmi baj,
csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj.
Asszem jól vagyok,
a testem virul, a lelkem kicsit halott.
Nincs semmi baj,
csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj.
Asszem jól vagyok,
a testem virul, a lelkem kicsit halott!
‘s az égből, hullanak a gyógyszerek,
a rózsaszín mámor maga alá temet.
Még egy apró dózis,
és múlik a neurózis.
Csak még egy apró dózis,
és múlik a neurózis.
És múlik a neurózis.
És múlik a neurózis.
Nincs semmi baj,
csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj.
Asszem jól vagyok,
a testem virul, a lelkem kicsit halott.
Nincs semmi baj,
csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj.
Asszem jól vagyok,
a testem virul, a lelkem kicsit halott.