TÁVOL DALSZÖVEG – PÁPAI JOCI




“Távol dalszöveg”

Amikor elnémul a tekintet,
Azon a legszebb szó sem segíthet,
A tiedben folyton vihar van,
Ennyire még senki mást nem akartam.

Leporoltál engem, ha le kellett,
Amit értem tettél, sose felejtem,
Utoljára moss engem tisztára,
Hadd induljak végre el a világba.

Távol minden part,
Vágyam hozzád hajt,
Rajtad kívül megszűnt minden réges-rég.
Meddig bírjuk még?
A legszebb ellentét,
Lelkem semmit sem vár, testem mégis kér.

Unalomig látni a szokásost,
Amikor a csend már halálos,
Szögelik az égre a sötétet,
Melletted én inkább ilyet ne érjek.

Távol minden part,
Vágyam hozzád hajt,
Rajtad kívül megszűnt minden réges-rég.
Meddig bírjuk még?
A legszebb ellentét,
Lelkem semmit sem vár, testem mégis kér.

Távol minden part,
Vágyam hozzád hajt,
Rajtad kívül megszűnt minden réges-rég.
Meddig bírjuk még?
A legszebb ellentét,
Lelkem semmit sem vár, testem mégis kér.

By UDSZ