Oldal kiválasztása

“Magány”

Egyedül maradtam, nincsen mellettem senki
De, muszáj erősnek lenni
Vajon, ha elmennék, kinek hiányoznék?
Ki imádkozna értem, hogy maradj még?

Az Istentől egyet kérek, hogy a családom védd meg kérlek
Mert, miattuk küzdök még és értük meghalnék
Minden este magányosan fekszem,
Úgyérzem elhagytam a lelkem

Nem találom magam,
Minden gond a szívemen csattan
És pont azoktól kapom,
Akiket szeretek, tudják nagyon jól

Nem tudok bízni többé,
Így váltunk együtt köddé
Minden már a múlté,
Soha nem lesz úgy, mint rég x2

Istenem mondd, mondd kiben bízzak még?
Legszívesebben itthagynék mindent, messzire elmennék
Csak a magány, mi magához húz
Azt veszem észre, én lettem a túsz
Hiába hívtok, hiába írtok
Senkinek nincsen válasz
Saját magamnak leszek én, tudod a legjobb támasz
Senkire nincsen szükségem
Csak a magány marad velem úgy érzem
De, tudom, hogy ezt is túlélem
Mindennek megvan az ára
Úgyhogy, többé nem nézek már hátra

Nem tudok bízni többé,
Így váltunk együtt köddé
Minden már a múlté,
Soha nem lesz úgy, mint rég x2

Ahányszor becsukom a szememet
Akkor úgy érzem, hogy a magány örökre betemet
Remegek, attól, hogy mi lesz akkor, ha sebemet
Nem tudják begyógyítani azok, akiket szeretek

Eleget szenvedtem már ahhoz,
Hogy a szeretet szorítsa
És ne engedje el többet a kezemet

Soha többé, ne engedje el, ne engedje el

Nem tudok bízni többé,
Így váltunk együtt köddé
Minden már a múlté,
Soha nem lesz úgy, mint rég x4