PUNNANY MASSIF – BEMELEGÍTŐ DALSZÖVEG (LYRICS)

Wolfie:
Yo! Hol a közös nevező?
Az élet hajó a tengeren, te meg az evező.
Vigyázz! Elsodorhatnak a hullámok,
Hiába minden szép ha te nem úgy látod.
Változz! A puszta lét csak áldozat,
Saját félelmeidben üdvözöl a kárhozat.
Harcolj! Attól erős a gyengeség,
Elhagyva a felszínt a hiúság nagy menedék.
Válassz! Hogy épp merre fújjon a szél,
Nem a lehetetlen tragédia, hanem hogy nincsen cél.
Mértékleteségben az érték
Tovább élnek kikben nem él az érdek.
Hisz egyedül lenni és magányban nem ugyanaz.
A magány más hiánya, az egyedüllét önmagad.

“Senkit sem ismerhetünk félre, csak magunkat ha még ahhoz sem vagyunk hűek.”
“Ne hagyd hogy a félelmeid megfosszanak a boldogságtól!”

“Olykor jobb egy kegyes hazugsággal élni, mint az igazsággal fájdalmat okozni.”
Rendbenman:
Mert nem fáj amit nem látnak.
Hova tartunk mi most barátom? 
Csak üldögélgetünk itt a paránkon.
Sok milliárdan (..)
Ellepjük, megesszük magunkat, ez a (..)
Fogyasszunk zsák számra mert megtérül és
Bekebelez, megtervez az elévülés.
Jön energia aranyáron a lakásba,
Megfagysz vagy csengetsz itt ez a norma.
A remény rabul ejt a komfortos szerepbe 
Hogy, egy szép napon itt megjön majd a szerencse.
Mint a vakon úszó mlm flotta, 
Fektess bele el kötelez a csorda(csürhe).
Kaszálni való kaszinó kassza, 
Végén elhiszed hogy a deficit hajtja.
De mit vár az ki a műanyagot eszi, 
Csak betegeskedik azt azért nem lesz happy.
E századbeli minden, de egészségünknek a korunk, 
Az internet egy tiszta percet nem enged meg hogy lásd
Megvezetve vagy (..) porig ás.
Az utcán ártalmatlanul koldul (..)
Csendes háttal állunk meg a világnak, 
Mert így könnyebb, hisz az nem fáj amit nem látnak.

Hey, itt és most hallgass kultúrát, 
Massiffal pörögjél száz meg száz napon át.(2x)