CHILDREN OF DISTANCE – NYOMTALANUL DALSZÖVEG (LYRICS)

“Nyomtalanul”

Verze 1: (Carp-E)
Kopognak a szürke napok, én meg csak rettegek
Álarcot húz a holnap, mégis beengeded
Nyüzsgő éjszakák meg megfáradt hajnalok
Így élek nap mint nap, benn titkon meghalok
Üldöz a magány, mégis harcolok, ezt súgom
Hiába menekülnék, nincs hová elbújnom
Visszaránt a valóság mind a két kezével
Csak álmomban van kiút, ha ott vagyok nem ér el
Feladnám, ha tehetném menekülnék
Az élet csalódás, felfal a keserűség
Nem választhatok, megfulladok, sodor az ár
Ha már nem állunk meg inkább tövig nyomom a gázt
Ragaszkodom a rosszhoz, ha fáj, nem engedem el
Mégis hol lennék, ha az élet nem lenne teher?
De ha nem sikerül és végül mégis úgy alakul
Én már nem fogok eltűnni nyomtalanul

Refrén: (Horus)
Néha úgy érzem elég lesz
Van, hogy a szív nem szabadul
Mi értelme van az egésznek
Amikor úgyis mind eltűnünk nyomtalanul

Verze 2: (Horus)
Megfogadtam, mindig ugyanaz maradok
De elrontottam, összefolynak az alakok
Összepréseli a tüdőmet a füst
Csak a téveszme hajt, amikor utánatok szaladok
A port fújja el a szél a száraz tenyeremen
Olyan csendes, ahogy bőröm alá betemetem
Meggondolatlan gyerekek lenn a tereken
Még gondolatban veletek, de nem tehetem
Úgy csorog az idő le a falon, mint az eső
Csak úgy kapkod a mutató, mint egy potyaleső
Akkor is itt akarok lenni, ha elhagy az erő
Mikor a legvégén a nyakamba szakad a tető
Ahonnan én jövök ott nem terem a pénz ingyen
Amiket éltem, azt nem tanulod meg tréningen
Aki bizonytalan az itt úgyis megbillen
De én itt akarok ember lenni nem filmen!

Refrén: (Horus)
Néha úgy érzem elég lesz
Van, hogy a szív nem szabadul
Mi értelme van az egésznek
Amikor úgyis mind eltűnünk nyomtalanul

Verze 3: (Shady)
Sehol egy emlék, pár kép is csak eltépve
A függöny behúzva, nem süt be a nap
A takaró alól kibújva a tévére nézve
Gyáván néz vissza rám egy szürke alak
Fel kéne ébredni, de kimenni minek?
Minden sarokban a tegnap gondja lapul
Te sem vennéd észre, és nem hiányoznék
Ha most eltűnnék csendben, nyomtalanul
Vánszorog a nappal, az éjeket keveslem
Fáradtabban kelek fel, mint ahogy este lefekszem
Taszít a tükör, és így vagyok a lakkal
Ma magamra maradtam a hallgatag falakkal
Van ez így néha, de mindent eltűrök
Nincs már sok hátra és úgyis eltűnök
Csak hadd legyek semmi, hadd legyek némán
Kérlek felejts el, kérlek, ne nézz rám!

Refrén: (Horus)
Néha úgy érzem elég lesz
Van, hogy a szív nem szabadul
Mi értelme van az egésznek
Amikor úgyis mind eltűnünk nyomtalanul

By UDSZ

https://www.youtube.com/watch?v=FR7QQomtXmA&t=0s