NE MENJ EL DALSZÖVEG – ALJAS KÚSZÓBAB

“Ne menj el”

Fúj, fúj a nyári szél,
kezem hozzád ér,
hangod elkisér.

Nézd, hogy nőnek a fák,
réten a virág,
gondolnak majd rád.

Ne mondd, hogy soha, ne mondd, hogy sehol,
csak azt mondjad, hogy vársz valahol!
Ne mondd, hogy senki, ne mondd, hogy semmi,
szeretnék újra veled lenni!

Gondolj rám, gondolj rám!

Ne menj el, ne menj el, ne menj ma még el,
ölelj át erősen és ne engedj el!
Ne menj el, ne menj el, ne menj ma még el,
ölelj át erősen és soha ne hagyj el!

Szép felhők az égen,
arcodat látom,
a naplementében!

Nézd, megcsillan a fény
lenn a tótükrén,
terád várok én!

Ne mond, hogy soha, ne mond, hogy sehol,
csak azt mondjad, hogy vársz valahol.
Ne mond, hogy senki, ne mond, hogy semmi,
szeretnék újra veled lenni.

Gondolj rám, gondolj rám!

Ne menj el, ne menj el, ne menj ma még el,
ölelj át erősen és ne engedj el!
Ne menj el, ne menj el, ne menj ma még el,
ölelj át erősen és soha ne hagyj el!

Gondolj rám, gondolj rám, gondolj rám,
Gondolj rám, gondolj rám, gondolj rám,
Gondolj rám, gondolj rám, gondolj rám,
Gondolj rám, gondolj rám, gondolj rám!

Ne menj el, ne menj el, ne menj ma még el,
ölelj át erősen és ne engedj el!
Ne menj el, ne menj el, ne menj ma még el,
ölelj át erősen és soha ne hagyj el!

Ne menj el, ne menj el, ne menj ma még el,
ölelj át erősen és ne engedj el!
Ne menj el, ne menj el, ne menj ma még el,
ölelj át erősen és soha ne hagyj el!