NAPLEMENTE DALSZÖVEG – ILLUSION & SISKA FINUCCSI

“Naplemente”

/Zsé/
Van mit nehéz cipelni, de beszélj róla, ha tudsz
a legnagyobb baj, hogy mikor a hiba mellé társul egy “Nem én voltam!”
Magadnak is hazudsz. (hazudsz)Van úgy, hogy semmi sem jön össze..
kösz, de nem kell a sajnálat, abból van elég
Nézd az arcom, én már nem emlékszem mikor láttam utoljára faterét!
Baszd meg! Mindig voltak, lesznek szar napok,
de hagyjuk ez is csak egy kósza gondolat, ami bennem andalog.
A szív nem az, amit pénz mozgat
Nem egyszer láttam, amit nem mersz elképzelni sem,
de persze.. ez is csak egy félmondat.
Tudom, túl fiatal vagyok, ahhoz hogy észt osszak.
Néha mintha nem is én lennék már, csak magamnak árnyéka
Ez a sors furcsa játéka,
de muszáj lesz elfogadnom az élet fintorát,
hogy a szívem és az agyam sosem lesznek cimborák.

Refrén:
Én meg mindig itt vagyok!
Bölcsőmtől a síromig csak élni akarok
Látni ahogy felkel a nap, csókolni hosszan
Majd elégni a vágyban míg a szív összeroppan
Csak simogasson a szél
Helyettem az arcomon lecsorgó könnycsepp beszél
Büszkén megyek tovább amikor megtör az élet
De hozzád én mindig visszatérek

/Siska Finuccsi/
Akik elfordultak tőlem azok forduljanak föl!
De én nem állok meg soha csak ha majd megáll a föld
Minden veszett kutya csahol de csak az én rappem beszédes
Attól hogy nem ugatok hidd el ez a gyerek veszélyes
Nézz a szemembe! Láthatod benne a múltam
Porrá égett minden amihez csak hozzá nyúltam
A szívem megfagyasztotta a szeretteim halála
Így tágra zárt szemekkel nézek minden nap a világra
A mennyországot élem meg esténként bekólázva
Másnap ledzsalósban köpök a világra
Rálépek a szádra gyerek, úgy el vagyok szállva
Mert a dühöm és a bánatom a rappembe van zárva
Abból élek, hogy az életemet írom le
Ha dől a lé tesó, a nagymenőket hívom be
A züllött éjszakákon nem a füstöt szívom be
De úgy megbabonáz, hogy halottakat hívok be

Refrén:
Én meg mindig itt vagyok!
Bölcsőmtől a síromig csak élni akarok
Látni ahogy felkel a nap, csókolni hosszan
Majd elégni a vágyban míg a szív összeroppan
Csak simogasson a szél
Helyettem az arcomon lecsorgó könnycsepp beszél
Büszkén megyek tovább amikor megtör az élet
De hozzád én mindig visszatérek

/Gerinc/
A harag, mint a naplemente vörösen ég
Kiskoromban több balhé volt, mint közös ebéd
Sok szaron átmentem már, az ambícióm ezért nagy
A bizalmamnak ára van, te meg lelki szegény vagy
Ha folyton feltéped megmarad a seb
Hogy akarsz megismerni, ha nem vágod magadat sem?
Volt, hogy megállt a szekér ami vígan ment
A legnagyobb csatáim önmagammal vívtam meg
Nincs szerelmes zene, csak pár eltépett húr
Hányszor mondogattam “Istenem csak ezt éljem túl”
De megyek, mert még tennivalóm temérdek vár
Egyszer a halál is eljött értem, csak nem értem rá
A füles vitt el oda, ahol nem érdek vár
A zene segített, most itt a miénk… Tegyétek rá!
Csak haladok, mert akarok, ez a gyerek nem nyavalyog
Hisz ennek a rengeteg szarnak köszönhetem azt, ami ma vagyok

By UDSZ