KULCSLYUKAK DALSZÖVEG – FUNKTASZTIKUS

“Kulcslyukak”

Ön talán félti az egzisztenciáját?
Zümmög a gép, epilálja a lábát
Otthon nem hordja az egyenruháját
Traveszti rendőr rúzsozza a száját
Sok a smink, úgy néz ki mint egy papagáj
Gumibottal eljátszik a fakabát
Szeret motozni, teljes testüreg
Gyula mit szólna ehhez a testület?

Úgy rémlik itt tengődik a másik lakásban
Az az állapotos csaj akit hetek óta nem láttam
Csak üldögél a saját vizeletében
Fiatal ápolatlan kismama pici csemetével
Nem fogad látogatókat soha senkit
A Bence jó baba, soha nem sír
Üres járóka, etetőszék
Karjaiban ringatja halott csecsemőjét

Marika fogyott már csak 220 kiló
De kimenni még mindig nem bír, becsúszik a briós
Naponta órákon át fésülgeti a haját
Kopaszodik tőle, de mit csinálhatna mást?
Megszokta, eszik a fosszagba
Apukája takarítja, mosdatja
Ó hajadon, harmatos virágszál
Jó étvágyat kacagó királylány

Öreg sztahanovista élmunkás, kiváló dolgozó
Jutalma egy kripta na meg néhány porfogó
Addig volt jó amíg be nem zárták a bányát
Nagyot sóhajt a vájár
Vegetál olcsó bort iszogatva
Kádár János portréját simogatja
Mellén a fényesen csillogó plecsnik
Káromkodik -Utolsó senkik!-

Minden kulcslyuk egy dráma
Funktasztikus elborult világa

Tudom kulcslyukakon kukucskálni nem szép dolog
A Boldogság utcában angyalok és démonok
Laknak egy fedél alatt, sok a szemét alak
És az áldozat, az életüket eltékozlók

Ismertem egy tagot, aki mára halott
Albérletben volt a másodikon de fűbe harapott
A nekrofíl agyturkászra ki emlékszik?
A fekete özvegyre mert itt így becézik
Szappanoperát bámulva megtörli a homlokát
Közben a műfogsorával simogatja tomporát
Ennek a nőnek nem áll jól még a szeme se
Mellette a férje mumifikálódott teteme

Nini a Józsi, a strici rapper
Bodybuilder, piti díler, O.G.
A kecóra ráférne rég egy renoválás
Nem úgy mint az alkarjára még egy tetoválás
A vézna fiúból lett nagydarab vagabond
Látszik már a Napozin, a Stana meg a Danabol
A csaja picsakészen affektálva pofázik
A stroke-os fater tolókocsiban szovázik

A buta perszónát elhagyta a férje
Antidepresszánsokon él két éve
Labilis lelkiállapot, dühkitörések
Semmit nem értenek az alultáplált csöppségek
Anyu vodkával öblöget már délben
Dörömbölnek, félnek a sötétben
A levegőtlen börtönben a szegény manók
Körömmel kaparják belülről a szekrényajtót

Közben a fal másik oldalán áll a bál
Hízó vágáshoz készül a Gál család
Apa kapatosan élezi a kését
A nappaliban anya felhangosítja a TV-t
Hogy a gyerekek ne hallják, eltitkolnák
A sovány röfi próbálna szökni de nincs hová
Pityu bá’ mint a matador, maga mit csinál?
Az egész házban hallatszik a malacvisítás

Tudom kulcslyukakon kukucskálni nem szép dolog
A Boldogság utcában angyalok és démonok
Laknak egy fedél alatt, sok a szemét alak
És az áldozat, az életüket eltékozlók

Minden kulcslyuk egy dráma
Funktasztikus elborult világa

Ahogy jön, úgy megy el a boldogság
A nagy Ő, fiatalság, bolondság
Az a bizonyos herceg a fehér lovon
A hazug szó jobban fáj mint egy pofon
Igazából át sem gondolja tettét
A csuklójához közeledő borotvapengét
Álomba zuhan elhagyta a hite
Vérvörös lesz a fürdőkád vize

Dani a retardált zabi gyerek
Kanalazza cowboy kalapban a zabpelyhet
– Elfogyott kérek még!-
A megtört asszony félrenéz
Több mint egy hét mire megjön a rokkant nyugdíj
Teli torokból ordítani roppantul bír
-Éhen halok!- Leesik a tájkép
Amikor a falhoz csapódik a tányér

Fordul a kulcs a zárban
A vadászt éppen felszarvazzák az ágyban
A turbékoló galambpár észre sem veszi
A pásztorórát hangosan élvezik
Rájuk szegezi a puskája csövét
Lövés, lövés spriccel a sörét
Leteszi a fegyvert, lazít az övén
Az ágy szélére ül és felbontja a sörét

A nagy robajra felriad a házmester
Hideg van, ő bizony fel nem kel
Fülel egy ideig, nyel egy kortyinkát
Rágyújt egy nótára, hamisan kornyikál
Orchideák, gyilkos orchideák
Szájában égő cigivel hunyja le a szemét
Veszélyes főleg ha plafonig ér a hulladék

Vágni lehet a füstöt alig kivehető
Zsúfolt, hosszúkás szobában vajon ki lehet ő?
Halk zene zakatol, cigarettázik
A székében előre-hátra hintázik mint egy katatón
Skizofrén, nincs sok fény
Omlós teasütemény, pókhálós lemez gyűjtemény
Összesatírozott papírlapok és régi vacakok
Most már elárulhatom hogy én is itt lakok

By UDSZ