DOKK ROCK DALSZÖVEG – ALJAS KÚSZÓBAB

“Dokk Rock”

Reggel korán csörög a vekker legszívesebben a falhoz vágnám
De ez sem ment meg attól hogy felkeljek tudom ma is a meló vár rám
Nehéz fejjel kimászok az ágyból a sötét utcán hideg szél fúj
Inkább lennék valahol máshol a lábam alattam mégis indul

Újságpapírba csomagolt szendvics nagymellű nők képe neon fényben
A gépek zaja mindent elnyom a munka súlyát a bőrömön érzem
Telnek a percek az órák a napok a fizetésig a hónap vége
Messze van még, de este otthon az ágyban a nőmmel vagyok végre

És néha mikor a naptárra nézek
És egyre gyorsabban telnek az évek
Ha nincs esélyem egy másik útra
Én eléneklem újra meg újra

Ez a dokk rock – a súly a vállamat nyomja
Ez a dokk rock – mindennap újra meg újra
Ez a dokk rock – egyre fogynak a napok
Ez a dokk rock – én csak egy rabszolga vagyok.

És végre mikor eljön az ünnep a hétvége amit annyira vártam
A nap süt be az ablakon át és eszembe jut, hogy merre is jártam
Minden amit el akartam érni minden ami akartam lenni
És itt az idő, hogy a sarkamra álljak és azt kell most mondjam, köszönöm ennyi

És néha mikor a naptárra nézek
És egyre gyorsabban telnek az évek
Ha nincs esélyem egy másik útra
Én eléneklem újra meg újra

Ez a dokk rock – a súly a vállamat nyomja
Ez a dokk rock – mindennap újra meg újra
Ez a dokk rock – egyre fogynak a napok
Ez a dokk rock – én csak egy rabszolga vagyok

By UDSZ