CHILDREN OF DISTANCE – ALAGÚT DALSZÖVEG (LYRICS)

Te csak keresed bennem a hűtlent,
Nem fáj, hogy így alakult,
Maradok vihar közben a szélcsend,
Egy elhagyott alagút

Előttem ismeretlen, tompa fény mögöttem,
A boldogságom keresném, de eltévedtem a ködben,
A hangod hív, kiált felém, a félelem hasít belém,
A szél beszél, és sodor gyűrött megtépett papírt elém,
Felveszem és olvasom, könnybe lábadt szemekkel,
Nagybetűvel, feketével rá írva, hogy ne menj el,
Tudom te nem döntenél így, ha én elhagynálak,
Ezt a papírt én írtam és hagytam utolsó nap nálad,
Eltűntem és nem láttam, hogy merre tart az alagút,
Az eszem visszatartana, a szívem ami haza húz,
Hiába fáj, így is visszavárlak, nem hogy ártanék,
Azt hiszem, hogy hülye vagyok, még így is megbocsájtanék

Te csak keresed bennem a hűtlent,
Nem fáj, hogy így alakult,
Maradok vihar közben a szélcsend,
Egy elhagyott alagút

Megtörtek a hónapok, nem mondanám, hogy jól vagyok,
Tudtam, vannak nehéz percek, jöhetnek még rossz napok,
Megviselt, hogy én is láttam közeleg a vég nekünk,
Én hoztam meg a döntést, lehet mind a ketten tévedünk,
Úgy érezted bírnád még, de nem volt erőm folytatni,
Annyi minden bántott téged, mégis, sosem mondtad ki,
Nehéz volt ez nekem, nem magamra, csak rád gondoltam,
Érzem, neked nem jó, hogy ilyen sokat távol voltam,
Nem lehet ezt feldolgozni, ennek mindig nyoma marad,
Gondolok rád ma is, amikor bámulom a szoba falat,
Közénk állt a távolság, azt hittem nem akadály,
Azt hittem, ha szeretlek, a szívem majd hazatalál,

Te csak keresed bennem a hűtlent,
Nem fáj, hogy így alakult,
Maradok vihar közben a szélcsend,
Egy elhagyott alagút

Belátom várnak rám még nyomasztó éjjelek,
Hidd el nekem nem is szándékom, hogy értselek,
Nem hittél nekem, de én csak jó akartam lenni,
Én már kinőttem, hogy parádézzak, jobb ha hagylak menni,
Csak magamat adtam, de te bennem nem ezt kerested,
A szavamat kaptad, engem felesleges szeretned,
Az erőnk elhagyott, mert vitákba fektetted,
Bízhattál volna bennem, de hiába, nem tetted,
A sötét életemen szaladt át a fény,
Lehettél volna gyémánt, de maradtál csak szén,
Így kellett lennie, és ha el kellett vesznem,
Büszkén nézek vissza, mert csak edzettebb lettem.

Te csak keresed bennem a hűtlent,
Nem fáj, hogy így alakult,
Maradok vihar közben a szélcsend,
Egy elhagyott alagút

https://www.youtube.com/watch?v=dGQh4UcbxW4