AKKEZDET PHIAI – 5 TEREM DALSZÖVEG (LYRICS)

(Újonc)

a nyári űr ma díszdoboznyi bonbon
rumos, diós, kering a sok planéta
hegyekben áll a tejnugát a Holdon
zsebembe szárad édes olvadéka
de holmi krémre, mondd babám, ki gondol
e gejl, cukorkagyári hordalékra
te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom
savaktól ég, akár az égi szféra
legyél csokimba málna-grannulátum
leszek csigádba jó fahéj, igérem
s ha jő papírod oldalán a dátum
mi majd bután kacagva, kéz a kézben
akár egy-egy falatka, föl-le járunk
a zord idő metál-protézisében

(Saiid)
Aki minden nap megújítja a teremtés művét,
így zengeti meg a szürkét – a nagy bűvész. Az élet-hű lét
engedi, hogy minket a hangok majd elpakolnak,
nem gondolja magát a szónál nagyobbnak.
Nem lesz se mondat, se Nagykönyv,
csak pár hang, pergő-lábdobra belsőt rászórva
csenget egyet-kettőt álmomba.
Zen-élő legenda az erdő szélén. Ősz lévén:
a leveleink párokba, mi meg szó nélkül a sok felhőt
számolva megyünk első számokra –
remélem felnőttem (a) számodra.

(Ref)

(Zeek)
Ahogy zakatol a látomásom, úgy váltom
alatta láma-szinten máson töröm magam,
túl lágy az ásatásom.
Asitok rátok barátom
a vakításotok nem kel(l)-me’ nem bársony
se bordó, se bardo
se toldó, se tartó…
Én meg tarsolyba kaptam a társam
a másom varázsát tartom alássan
mert a magány bárhány színes öltővel sakkozhat
marad minden évszak matt,
nem használnak menekvő fényes szavak-
katt….és rádéjszakadt….

(Sena)

szikla pereméről szívdobbantva, magasan szállva húznak
mély, alattam a sötétség szája tátva
szívem motorjának belső robbanása
billentyűim dobolnának
nem gondolhatok másra:
hullámaim csókolják az eget
szárnycsapással, napom ráadása
forró napom szép áldása
minden felhő szemében a lelkem két szép mása
ébrenlét, elem, levegő, lebegek
lelked látva..